Ugye, hogy ugye???? …ráadásul nem is egyszer, és általában olyanokban, akiknél ez abszolút fel sem merül az emberben…
Na de… nem nyávogni jöttem, de ezt muszáj volt leírnom…
Ezt az idézetet (mely tőlem származik) ezzel a képpel korábban már megosztottam az fb-profilomon… még mindig nagyon aktuális, és eme bejegyzés címéhez is igencsak kötődik…
Ha egy anyát feldühítesz… azt nem éled túl… /by AnyaTigris/
Kép: Pinterest
Sziasztok! 🙂
Már igen régen nem írtam, ismét változások vannak az életemben, és éppen rendezem a soraimat… 😀
A facebook oldalamon már jeleztem pár posztban, hogy egy ideje járok edzésekre… olyan igazi kiképzésfélére… 😀
Bootcamp
Futás
Kép forrása: twentejournaal.nl
Fit circuit
Kép forrása: fitenfit.com.au
Nos, megyeget a dolog, megyeget, a futás a legproblémásabb… 😀 de…
Tegnap este is a futás volt napirenden, jeges szélben, a városban, a kerékpárúton… igencsak meglepődtem, amikor pár autó dudált az úton a mi kis csapatunkra… ez azért itt, Hollandiában kevésbé jellemző. 🙂 Viszont jól esett a bátorítás! 🙂
De… mi is inspirálta a mai posztot?
[Nekem a fogyás, a pozitívvá válás és a mozgás szeretete]
Természetesen TE, ÖNMAGAD! Az én esetemben ezek a képek… mert igen, ez is én voltam… és ha voltam ilyen is, akár lehetek ismét ilyen!
CSAK RAJTAM/RAJTAD MÚLIK! MINDEN A FEJBEN DŐL EL, A KÉT FÜLED KÖZÖTT! 🙂
Azt hiszem, ehhez többet már nem szükséges hozzáfűznöm… 🙂 Vagy mégis??? Ezt azért nem hagyhatom ki… 😉
Kép forrása: thetripandthetrade.blogspot.com
Pusszantás és tessék MOSOLYOGNI! 🙂
“…agymenés, nyelvi terror, elnyomott érzések, gondolatok, fájdalom, gyermeknevelés, munka, család, pihenés, kikapcsolás, nyugalom, hajtás, megfelelés, elvárások, csend, boldogság, álmok, célok, ma, holnap, csak előre nézz…”
bahhhhh… kulcsszavak… amik mostanság igencsak foglalkoztatnak ilyen-olyan megközelítésben…
Mi is – ki is vagyok én… hmmm…
Egy anya, egy feleség, egy nő, egy ember… a fenébe, ez nem túl sok egyszerre???
Jahhh… egy dolog még kimaradt: ÉN… azaz: én ÉN is vagyok… efelett igen könnyű átlépni…
Nyugodtan lehet vitatkozni avagy tiltakozni, de szerintem nincs olyan emberke, aki nem feledkezett volna el rövidebb / hosszabb időre önmagáról… minden más fontosabb adott pillanatban, időszakban, mint önmagunk… csak aztán ezt el is felejtjük… ÖNZÉSNEK tartjuk ezt… hmmm… hívhatjuk annak is, de elég nagy baromság…
Miért is lenne az baj, ha szánunk magunkra időt, és a saját kedvünkre teszünk??? Bakker, észhez kellene már térni… mindemellett lehet az ember teljesértékű anya, feleség, nő és ember is… és magas ívben le kell tojni mások véleményét, nem hagyni, hogy amit sugallnak, az befolyásolja az életünket…
Az én személyes üzenetem Nektek: MAGADDAL FOGLALKOZZ, RAKJ RENDET A SAJÁT HÁZAD TÁJÁN, NE FELEJTS EL ÖNMAGAD LENNI! – és… ne felejts el mosolyogni!!!
…és akkor legyenek ezek a kulcsszavaink…
***
Tegnap az arcon-csapásról írtam…
Ma visszatérnék közvetve ehhez a témához, de inkább a ‘sokkold magad’ kifejezéssel vinném tovább a szálat…
Kis előtörténet: pár napja küszködöm az emésztésemmel, sajnos, kínoz is a dolog rendesen, nem vagyok jól, sem fizikailag, sem lelkileg… röviden: rosszullétek kerülgetnek és ‘hasmenetelésem’ van…
Igaz, a szervezet megtisztulása és akár a pár kilótól való megszabadulás jól is jönne, csak a közérzet ne lenne ennyire rossz… kínjaim közepette eszembe jutott egy 14 évvel ezelőtti kis történet…
1997-ben Ausztriában dolgoztam au-pair -ként (családoknál gyerekekre vigyáztam bentlakással). Volt egy bizonyos hónap, amikor már csak muszájból dolgoztam egy családnak, mert 1 hónapos felmondási időt kért a főnöknőm… úgy döntöttem akkor, hogy továbbmegyek ezen az ösvényen, de pattanok Bécsbe… elég volt az akkori családnál (természetesen, nem a gyerkőc miatt…).
Nos, ez a hónap igen erősen telve volt feszültséggel… annyira, de annyira, hogy ezalatt a hónap alatt közel 5 kilót fogytam… 53ról 48,5-re… (‘hasmeneteléssel’) akkoriban amúgy is nádszálacska voltam, de ezzel a fogyással piszkafa lettem…
Ugye, mennyire riasztó a látvány? Jobban mondva a látványom???
De miért is gondoltam ma erre az időszakra vissza? Miért jött fel egy pár napos ‘hasmenetelés’ hatására ez az emlék? Őszintén megvallva, fogalmam sincsen, mert eme ‘fizikiai kínon’ kívül semmi összefüggés nincsen, de a kíváncsiság hajtott, és feltúrtam a múlt képei között ezt a darabot… förtelmes… szörnyű… és bizony: sokkoló…
DE: ilyen már nem akarok lenni… igaz, a mai karosszériám alapján elég beteg is lenne 48,5 kilóra lefogynom… szóval íme egy tükör: ez voltam, és ez már nem akarok lenni… SOHA TÖBBÉ…
*
Ahogy keresgéltem a képek között, kezembe akadtak egy későbbi, szebb időszak fotói is… nah, ezeket már igazán élmény volt nézegetni, és az emlékezés is szebb, álmodozóbb volt… 🙂
Hmmm, de szép időszak is volt ez… 2000… sokszor sírom vissza ezt az időt… elég sokszor veszem elő ezt és a többi hasonló képet… és ez is egy tükör… hiszen ez is én voltam… Ez már az az irány, amelyik irányba most is szívesen fordulnék és mennék… egy újabb tükör…
Jöhet a kérdés, hogy akkor miért nem teszem??? Na igen… Két igen egyszerű magyarázat van rá… egy: mert lusta vagyok, és könnyebb nyafogni, mint tenni is érte… kettő: lelkileg nem vagyok felkészülve rá… azaz nem tudom magam összeszedni, és igen (!), a tükör elé állni, a saját szemembe mondani: Drágám, ez így nem mehet tovább… szedd már össze magad!!!
*
Most megmutatom, milyen is vagyok ma:
És akkor… ugye, mekkora változás történt 14 év alatt…? Persze, azért még hozzá tenném, amolyan igazi ‘Erikásan’, vagyis magyarázzuk már meg, miért is lettem ilyen ‘kellemetesen megtermett’ nőszemély…
Tehát ismét egy tükör magam előtt… már írtam korábban is: lustaság…, a saját magam nem elfogadása…, és időközben anyuka is lettem, melynek köszönhetően a kilók valahogy még jobban tapadnak…
Nahhhh… akkor most, a kiadós kacaj után összegezzük, mi is volt a célom ezzel a poszttal…
Magamra akarok hatni… a legfontosabb az, hogy elfogadjuk önmagunkat, és ezután kitűzzük azokat a célokat, melyeknek elérése nem is olyan nehéz, és még az egészségünkre sem károsak… megtalálni az utunkat, annak irányát…
FOGADD EL ÖNMAGAD… álmodozz, mert ez is kell az élethez, de maradj mindig mindkét lábaddal a földön… és…: SZERESD ÖNMAGAD!!!
VÁLTOZUNK… MINDANNYIAN… AHOGY AZ IDŐ MÚLIK, ÚGY LESZÜNK TAPASZTALTABBAK, ÚGY LESZÜNK BÖLCSEBBEK… (…és öregebbek is, nemdebár…) AZ ÉLET SOK MINDENT ELÉNK TÁRT MÁR, DE AZT SE FELEDJÜK, TARTOGAT MÉG SZÁMUNKRA MEGLEPETÉSEKET…
…és így a végére csavarjuk ki egy kicsit ezt az eszmefuttatást egy igen régi Rapülők nótával… 🙂
***
IGEN, IGEN, IGEN…!!! Olykor egyáltalán nem árt az észheztérítés eme drasztikus módja…
De… honnan is jött ez a gondolat…? Nem kell most lelki gondokra asszociálni, bár abban az esetben is javasolt lehet olykor…
Ma reggel elég nehézkesen keltem… tegnap este egy humoresten voltam, és éjfél után értem haza… így az éjszaka alapból rövidre volt szabva… jól el is fáradtam, annyira, hogy még az elalvás is komoly küzdelem volt.
…hát na… igaz, nem pasiból vagyok, és kecske sincsen a háznál, de kábé így néztem farkas szemet ma reggel magammal… 😀
Tehát, a reggel igen ‘gyűrött’ volt, így a reggeli rítusba beiktattam az elég sokkoló módszert, a hidegvizes arcmosást… perceken keresztül öblögettem az arcomat, figyeltem magamat a tükörben… egy igazi, sértődött nőt láttam magam előtt… és pörgött az agyam: oké, oké, hogy tegnap este ‘kimenőm’ volt, de miért kell felkelni…???
Jó is, ha sokkolja magát az ember… akár vehetjük ezt a hidegvizes arcmosást a ‘CsapdArconMagad’ egyik módjának is… mert én ezt éreztem… és csapkodtam az arcom perceken át… és ráztam magam: TÉRJ MÁR ÉSZHEZ!
Őszintén, nem tetszett ez a csapkodás… de ekkor bekeményítettem, és elővettem a dörzsis arclemosó szívacsomat… és folytattam a hidegvizes ‘kezelést’… egyre jobban éreztem magam… egyre frissebb lettem… és az arcbőröm is fellélegzett… már előbújt a mosoly is… és úgy éreztem, itt az ideje a kényeztetésnek… ha eddig sokkoltam az arcom, akkor most már megérdemel egy kis ápolást is… nem? 🙂
Elővettem az arcápoló olajat, és kellemesen belemasszíroztam az bőrömbe… jajjjj, de jó érzés volt ez… és az illata… azt hiszem, ekkor ébredtem fel…
Unalmas volt, amit írtam…? Talán… de… sok kis apróság segíti át az embert a kezdeti nehézségeken… 🙂 szóval nem szabad ezeken csak úgy átsiklani… sőt érdemes megjegyezni, hogy egy adott szituációban hogyan segítettünk magunkon…
Még valami: ez a hidegvizes-sokkolás még hatékonyabb a tus alatt… egy normális vízhőmérsékletű tusolási ‘procedúra’ végén elzárni a melegvizes csapot, és az arcon kezdve (ott kevésbé sokkol annyira) az egész testet letusolni kábé fél – 1 percen át. És kész… ez is igen hatékony, sőt engem az indiántánc alapjaira is megtanított… 😀
Csigalom... nyugavér... 