Nyelvi terror... új kifejezés… legalábbis számomra… tegnap fogalmazódott meg bennem, miben is “szenvedek” én… ugyanis igen kellemetlen tüneteket produkálok.
Mi is ez??? NYELVI TERROR…
1. az anyanyelvem: MAGYAR…
2. a második, jól beszélt nyelvem: NÉMET…
3. a harmadik nyelv, melyet tanulok, egyre jobban beszélek: HOLLAND…
Nos… hogy is van ez… Hollandiában élek a holland férjemmel, akivel a kezdetektől fogva németül beszélünk egymással. Van egy kisfiam, akivel magyarul kellene beszélnem, de nem megy…
ÉS MIÉRT NEM MEGY??? teszik fel sokan mások a kérdést… és a TERROR itt kezdődik… bizony. Miért? Azért, mert az az általános elvárás, hogy akárhol is élj, tanítsd meg anyanyelvedet gyermekeddel. Mindez oké is lenne, csak nekem az nem hiányzik, hogy amikor őszintén elmondom, mi a szitu (na mizu???), hülyének néznek, elítélnek, mert én ezt nem tehetem meg a gyermekemmel…
ja… hogy miért nem megy??? Azért, mert én is tanulom a holland nyelvet, nemcsak a kisfiam. Neki sokkal nagyobb az előnye velem szemben. Mert Ő az otthonán kívül csak hollandot hall, így mondhatni rá van kényszerítve, hogy tanulja…. emellett ugye, a gyerekekre ragad a nyelv, anélkül, hogy le kellene ülniük tanulni. Tehát: tanulom a nyelvet, mind írásban, mind beszédben. Nem egyszerű nyelv a holland… úgy érzem, a német könnyebb… és mivel a holland része a munkámnak, így nem tehetem meg, hogy nem használom azt a hétköznapokban is. Ezért nem megy… komolyan kell koncentrálnom sok esetben, de kinek nem??? És amikor magamra eröltetem, hogy magyarul beszéljek, nagyon frusztrált vagyok, nem beszélve arról, hogy pár mondat után észre sem veszem, és már hollandul mondom tovább… aztán… ha valamire még nincsen holland szavam, jön a német…
EGYRE IZGALMASABB… UGYE???
jaaaa… még valami lemaradt a fenti felsorolásból…
4. mivel Hollandiában élek, maximum a kisfiammal, a családommal interneten keresztül, ill. néhány itteni magyar ismerősömmel beszélhetek az anyanyelvemen…
Szóval… tovább…
Mi is ez a nyelvi terror…? első nekifutásban ráfogtam a külvilág biráló megjegyzéseire… de nem csak ezek ‘terrorizálnak’… sajnos, saját magamat is terrorizálom… hogy hogyan… a külső hatások, az elvárások eredményeképpen emésztem magam, és akárhányszor felismerem (általában már későn), ismét nem magyarul beszéltem gyermekemhez, bánt a lelkiismeret… no meg: az ismétlődő kérdések hatására minden egyes alkalommal forrok a saját levemben…
Lehet, sokaknak ez a dolog meg sem kottyanna… ja… nekem meg igencsak odavág… ha csak egyetlen nyelvet tanulnék, beszélnék a saját anyanyelvem mellett… és nem lennék arra kényszerülve, hogy két, másik nyelven kommunikáljak mindennapi szinten, akkor nem lenne ez probléma. De… ez nem így van. És még minden mellett azzal a nyelvi nehézséggel is meg kell küzdenem minden áldott nap, hogy a német nagyon sokban hasonlít a holland nyelvre, és nagyon sok mindenben el is tér attól… és hiába a majdnem 3 évnyi hollandiai élet, még sokszor rosszul sakkozom ki, éppen melyik a szitu (megegyező-különböző)…
Sokan mondják a másik oldalról, ne foglalkozz azzal, mások mit mondanak, mit várnának el… nagyon igaz, csak a valóságban jóval több a bíráló, mint megértő egyén. De legalább kicsit belegondolnának…
Igyekszem kizárni ezeket a bírálatokat, de tényleg nem megy. Van, aki hasonló helyzetben vívódik? Esetleg, akinek volt erre abszolút jó megoldása, hogyan is kezelje a ‘nyelvi terror’ tüneteit?
A tervem az, hogy sok hangi, képi és könyvi anyagom van magyar nyelven, ezeket folyamatosan játszom és olvasom a kisfiamnak. A későbbiekben pedig szeretném elvinni az Amsterdami Ovi-Suliba, ahol megtanulhat majd rendesen magyarul. Először beszélni, későbbiekben olvasni is, írni is.
… természetesen, amint én magam is a rendes kerékvágásba kerülök, ami a hollandomat illeti, mindenképpen szeretném bevezetni a napi magyar beszédet.
És MIT CSINÁLOK MOST IS???!!! Magyarázkodok, mentegetőzöm, próbálom védeni magamat… de minek, kitől, meg tényleg: mi a büdös fenének???
MI EZ, HA NEM TERROR??? NYELVI TERROR???
Csigalom... nyugavér... 