Háááát… hogy is kezdjem kis történetemet… (háttal nem kellene… bár mellel sem praktikus…) Mint sok nőnek, nekem is van gyerekem… persze, még férjem is van, de most nem ez a lényeg… szóval…
Egyik hajnalban, de ez inkább már reggel volt, hiszen 8 óra után – még sötétben – lejtettünk kis csemetémmel az autóhoz a parkolóba… a cél a nanny volt… vagy szebben megfogalmazva a ‘bébiszitter’… mert ugye, én is dolgozom, és a gyerkőcnek addig meg valahol csak kell lennie…
Tehát… parkoló, autó… első látásra meg kellett állapítanom, hogy csemetémet nem fogom a legegyszerűbb módon a helyére ültetni… ugyanis, igencsak ráállt a másik autó a mienkre… így fogtam a tatyókat, bedobtam a kocsiba, és az anyósülésre akartam gyerköcömet átmenetileg ültetni… táskák be, ajtó becsuk, és fogtam volna a kis pasimat, vittem volna az autó másik oldalára… és akkor…
Beindult az autó… de nagyon… a lámpák is égtek…
…eszméletlen mód megijedtem… nem értettem az egészet, hiszen a kulcs a kezemben volt, így teljesen összezavarodtam… pár pillanatra teljesen kikapcsoltam, és kerestem a megoldást…: hogyan állítsam le a kocsit… és mivel…??? No meg… mi a fenétől indult ez be??? Hogyan lehetséges ez???
…és akkor jött a következő nagy ijedtség…
Kiszólt valaki a mellettünk lévő kocsiból, hogy ha nem baj, szeretne kiállni… és arra vár, hogy megfogjam a kisfiamat…
Tehát… mi is volt a szitu??? Kérem, én attól ijedtem meg, hogy a mellettünk álló kocsi indult be, és nem a mienk… érdekes, az sem tünt fel, hogy a beinduló motor benzines volt, a mienk ezzel ellentétben meg dízel…
Persze, gyorsan megfogtam a csemetémet, hagytam elmenni a csávót, akit abszolút nem láttam az elején, hogy a kocsijában ülne… igaz, nagyon sötét volt még reggel, de nagyon-nagyon megijesztett ez az egész… az is tuti, hogy a pasi egy életre nem felejti el az ijedt képemet…
Azt is tudom, egy autó csak úgy magától nem indulhat be… de akkor mi a fene történt akkor reggel velem…???
*
Mindenkinek vannak fura napjai… értem ez alatt azt, amikor mintha nem is mi magunk lennénk a saját bőrünkben. Egy nehézkesen induló reggel szinte teljesen tökéletes alkalom erre… Azóta is kiráz a hideg, ha erre gondolok… van, amikor ez az egész egy szőke történetnek hat, de valahogy mindig elhessegetem a gondolatot…
…aztán… már régóta nem félek a sötétben, szóval ez is kizáró ok… de… mégis a sötétségre fogom az egészet… hiszen, nem láttam az emberkét a kocsijában… nem tudtam, hogy nem egyedül vagyunk a parkolóban… így eléggé vérfagyasztó élmény volt ez az egész… de szerencsére csak nekem…
***
Kerültetek már ilyen helyzetbe? Hogyan éltétek meg? Ha van történeted, oszd meg velem és az Olvasókkal! 🙂
Csigalom... nyugavér... 