Megszólal egy földi hang,
Mely azonnal elillan…
Egével beszélget Föld Apó,
Égi fül hallgatja a földi szót…
*
Ez a hang elszáll,
De újult erővel visszatér…
S nem egyedül jár:
Hangot szél kísér…
*
Kíséri egy égi dallam,
Égi muzsika követi a földi hangot…
Föld Apó zengő szava
Eléri az égi tengerpartot…
*
Visszhangja visszatalál…
Ez is egy gyönyörű halál:
Eredetéhez visszatérő földi szó,
Betakarja leplével Föld Apó…
*
A földi hang
Lágyan csengő szó…
Az égi fül
Őszinte hallgató…
Ezt a verset még 17 évesen írtam… Ennio Morricone zenéjére pedig ma este bukkantam…
Valahol úgy érzem a vers és Morricone dallamai összeforrtak ma estére…
Csigalom... nyugavér... 