Egy kis évvégi visszatekintés soha sem árt… erre éppen a WordPress hívta fel a figyelmemet… 🙂
De mielőtt még meglesnétek blogom ‘belső titkait’, nagyon boldog új évet kívánnék Nektek!
Remélem, jöttök még sokszor és olvassátok a hangulataimat! 🙂
Pusszantás, én nem elfelejteni: MOSOLYOGJ, ÉS NEKED ÁLL AZ EGÉSZ VILÁG!!! 🙂
The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2013 annual report for this blog.
Here’s an excerpt:
A New York City subway train holds 1,200 people. This blog was viewed about 5,300 times in 2013. If it were a NYC subway train, it would take about 4 trips to carry that many people.
– Csörög az óra felébredek. Fáradt vagyok, alig aludtam az éjjel, ez a kis jövevény már nagyon kikívánkozik. Igen, babát várok és ma van a születésének napja, ma megszületünk ő és én.
Lassan összeszedem magam és kimászok az ágyból, megmosakszom. Még iszom a teám, Laci készül, anyja toporog a konyhában. Hozza a vérnyomásmérőt, persze megint magas: 170/85.
Még bemegyek a gyerekekhez a szobába, hogy az éven utoljára megnézzem őket. Nézem ahogy szuszognak, olyan édesen alszanak. 🙂
Elindulunk. Ahányszor megmoccanok a kocsiban, Laci ijedve kérdi: – Minden rendben?
– Persze, rendben – válaszolom (csak lennénk már túl rajta).
Végre beérünk a kórházba, a szülészeten már várnak minket, császármetszés lesz. Nehezen telik az idő… nincs is bajom, csak ne lennék ennyire ideges. A szülés még csak-csak, de hogy úgy vágjanak fel, hogy ébren vagyok? Futkos a hátamon a hideg…
Készülünk-készülünk, Laci is megkapja a ruháját, mert bent lehet majd velem.
Áttolnak a műtőbe… ülök az ágy végén (ágy ez egyáltalán?), kiugrik a szívem a helyéről .
Vérnyomásmérés: 190/90 – Nem csodálom, hogy ideges!- jegyzi meg altatóorvos segédje.
Megkapom az epit!! Végre túl vagyok rajta! Istenem…! hogy félhettem ennyire egy kis szúrástól?? 🙂
Fekszem és azon gondolkodom, hogy ezek a lámpák baromi idegesítőek. Még jó, hogy a legtöbb műtét altatásban történik. Egyébként is nagyon hideg van itt, hogy nem fagynak meg a több órás beavatkozások alatt a betegek??
És ekkor Laci leül a fejem mellé… végre beengedték, megfogja a kezem, megnyugszom. Úgy tűnik, csak pár perc telik el és ez a kis angyalka, aki 39 héten át velem volt minden pillanatban, felsír.
09:55
Varga Dóra 3200gr, 50cm. Itt vagyok!
Laci elmegy a gyerekkel… egyedül vagyok, az orvosok rám se hederítenek…
Mellém lép az altató segéd, kérdi: – Minden rendben?
-Igen…, de… – hebegem én.
Leülök ide.- mondja Ő. Kedves a hangja, olyan megnyugtató, hogy itt van mellettem. Ki van száradva a szám, megnedvesíti az ajkam, feszül a tarkóm, megemeli picit a fejem.
-Megfogná a kezem…? – kérdem félszegen és persze meg teszi.
Beszélgetünk… nem emlékszem már miről.
Mire véget ér az egész nagyon álmos vagyok. Levisznek a gyermekágyra, pár óra múlva, mikor ébredek, Laci ott ül mellettem és fogja a kezem…
Hát így kezdődött a Mi történetünk a Dórival.
Azóta eltelt pont 4 év.
Ma van 2013.12.30, az Ő 4. szülinapja. 🙂
Köszönöm, Ági ezt a különleges történetet! És szívből gratulálok Dórinak a 4. születésnapja alkalmából! 🙂
Az óriási, szuper csiga tempómban ide is értem… karácsony után, de még szilveszter előtt… és hogy, hogy nem, de megígértem, jövök egy karácsonyi poszttal, nem? Nos… de. Viszont nem jöttem. Készültem rá és ünnepeltem a kis családommal.
Mindeközben történtek olyan dolgok, amikről nem ír az ember, még én sem. De annyit elárulok, hogy bizony keserű a szájízem, és ez még marad is így egy darabig… na de… CSIGALOM, NYUGAVÉR… No meg a SzuperCsigaTempó…
Egen… az lesz. És a hangulatosztás mellett lesz más, az eddig megszokottaktól eltérő posztolás is. Beza.
Aztán visszatérünk kicsit a tükörterápiához is, szerintem… anno nem jött össze, most talán mégis… mindemellett nem árt ezt másoknak is kipróbálni. Minimum azt, hogy képesek vagyunk-e önmagunkkal, a tetteinkkel szembenézni… gyakorolni ezt jó, 21 napon át…
Kicsit pörgős, kicsit füstölős most ez a blogposzt, de nem baj, kicsit felturbózom a hangulatot így, szilveszter/új év előtt… ezt is kell néha… 😉
Akkor most még a megszokott posztoláshoz híven, íme egy videócska… amolyan ‘híjjjamindenit, de idegesítő’ nótával… viszont jót lehet rá tombolni… már akinek szüksége van rá.
Aztáááán… kicsit lemaradtam, mert idén ősszel kijött egy igazán a Csigalomhoz illő filmecske… a Turbo… nem hagyhatom ki semmi pénzért ebből a posztból az egyik filmzenét pár jelenettel a filmből… lehet, hogy ez lesz a Csigalom indulója??? 😉
Elég régen jártam a blogon, régen volt már új poszt. Már napok óta készülök, hiszen már nagyon közeleg a karácsony, és a kimaradhatatlan erikás karácsonyi csigalomposztok nem maradhatnak ki az életetekből… 🙂 jahhh, és az enyémből sem… 😀
De most még nem ezzel, hanem valami nagyon ‘csiklandóssal’ üdvözöllek ismét Benneteket! 🙂
Mostanság rámjött a rádióhallgatás… és rákaptam az osztrák rádiókra… hihi, hogy miért? Mert némi nosztalgia, hiszen anno Ausztriában au-pair-kedtem, és életem része volt pl. az Ö3… no meg egy kis német nyelv frissítésnek is igazán jó… 🙂 és az imént megszólalt egy olyan nóta, hogy hajjj…!!! 😀 Hallgatni is eszméletlen magával sodró élmény, de ahogy kerestem hozzá a jútyúbon a videót, és ahogy néztem, hát… csiklandós egy klip, nem mondom… de őszintén, engem a röhögőroham igen súlyos változata kerülgetett… 😀 Mi lenne, ha Tom Jones most lenne ily fiatal és ‘szerény’…??? Pl a Bieber kölyök a nyomába sem érne… 😀 😀 😀 Hát na… anno a férfiasság mást jelentett… 😉
Na de… én szeretek rizsázni, de most hagyom Tommie boy-t nyomulni a maga, igen csiklandós módján… 😀 (A klip egy régi felvétel, a hang minősége nem a legjobb, de a látvány miatt döntöttem ezen klippecske mellett… 😉 )
Jó szórakozást, és hamarosan jön az az elmaradhatatlan karácsonyi poszt… vagy akár több… 😉
Csigalom... nyugavér... 